február 5, 2013 by irsajani
Hogy ne mondja az olvasó, hogy soha nincs semmi pecás történet…
Na, meg ezt mindenképpen be szerettem volna jegyezni a blogomba.
Na, meg ezt mindenképpen be szerettem volna jegyezni a blogomba.
Még erős kisiskolás voltam, amikor az egyik osztálytársammal és annak apjával nekivágtunk egy Túr folyós pecának, kis Polskival. Kemény volt a pálya. Alig fértünk be, és ha jól emlékszem a 105-öt is elérte a végsebesség néha. Nem volt egy közeli a cél, de így utólag elmondva maradandó élményeim között tartom számon.
Sok közös pecán voltunk túl, melyek fő céljai a Körös-folyó különböző részei voltak. Rengeteg süllőt, csukát fogtunk kishallal bothosszra lógatva. Igazi élmény peca volt az egész. Folyamatosan jöttek a kapások, a halak. Persze akkoriban még vacak úszó is voltam és óriási mutatvány volt számomra a négysodrású víz átúszása. De más élmények is voltak peca közben. Pld. olyat is itt láttam először, hogy két ember ül egy csónakban, a csónak elején álló horgász tart valami dióverőt és a harcsa a csónakot, sodrásnak felfelé, nagy sebességgel húzza. Aztán nagy sokára eltűntek a kanyarba. Nem volt kis hal.
Sok közös pecán voltunk túl, melyek fő céljai a Körös-folyó különböző részei voltak. Rengeteg süllőt, csukát fogtunk kishallal bothosszra lógatva. Igazi élmény peca volt az egész. Folyamatosan jöttek a kapások, a halak. Persze akkoriban még vacak úszó is voltam és óriási mutatvány volt számomra a négysodrású víz átúszása. De más élmények is voltak peca közben. Pld. olyat is itt láttam először, hogy két ember ül egy csónakban, a csónak elején álló horgász tart valami dióverőt és a harcsa a csónakot, sodrásnak felfelé, nagy sebességgel húzza. Aztán nagy sokára eltűntek a kanyarba. Nem volt kis hal.
Jó közös horgászélményeink voltak, de a Túr folyós kirándulás kilógott a sorból. Jóval messzebb is volt és számomra teljesen új környezetbe kalauzolt el a kirándulás.
Ez még akkoriban volt, mikor az első Rapalák bejöttek az országba. Két féle volt kapható s-9 100FT és SSR-5 sd 150 Ft. Még akkor soha nem használtam wobblereket és ez amolyan wobbler avató peca volt. Túristvándiba a vízimalomhoz mentünk. Csodálatos volt a víz, a vízimalom az abba befolyó és kifolyó folyócska, a tavirózsák. Az s-9-es került kipróbálásra. Sokfelé voltak horgászok, de senki nem fogott halakat. Talán párat dobhattam vele, amikor egy balin lekövette. Ott ált az ember úszik felé a hal a tiszta vízben, maga volt a csoda. Aztán óriási pecát nyomtam a 45 perc alatt. 5 balint fogtam, melyeket visszahajigáltam és talán ez a horgászati élmény, a természet szépsége és a wobbler fogóssága volt az első lépcsőfok ahhoz, hogy fanatikus wobbler gyűjtő és horgász legyek. Sajnálatosan csak ez a kis idő maradt pecára, mert sokat utaztunk és sok helyre be kellett még néznünk, de ez a 45 percben benne volt minden, amit egy horgász kívánhat. Csodás természeti szépség, vízimalom, jó kapások, megfogott halak.
Szamos folyó.
Több napos túránk során akadt még egy kis idő a pecára és a sofőr kitalálta, hogy nézzük meg a Szamos folyót. Még soha nem voltam adott folyón, hisz lakhelyemhez igen messze volt. Azon a részen, ahol elértük a vizet 3 kőgát volt egymás mellett a vízen.
(Ha valaki tudja, hol van ez a folyón, legyen szíves megírni ezt részemre. Köszi!)
Először óriási csalódottság ért, ahogy az egyik kőgátnál megláttam az igen zavaros vizet. A Túr folyó tiszta vizéhez képest ez a folyó a másik véglet volt. Széles, zavaros. Ott álltam az s-9-es wobbleremmel és dobni sem volt kedvem. Néztem vagy 5 percig a vizet, mire előttem egy akkora rablásra lettem figyelmes, mintha egy 100 kilós ember ugrott volna egy seggest. Megdöbbentő volt. Ott álltam kis vacak botommal, egy 25-ös damillal és egy felszíni woblerrel a tuti közepén. Dobáltam párat a felszíni woblerrel, de szerencsére nem kapta el a harcsa. Ugyanis akkoriban nem az volt még, hogy veszek majd 3 másik wobblert. Volt két woblered, egy ilyen, egy olyan és annyi. Ha elszakadt, vagy letépte, akkor max vehettél pár féle Hokév támolygót és annyi. Miután a Túr folyón igen hatékony volt az új kedvencem és akkoriban pótolhatatlannak tűnt, ezért felhagytam a horgászattal a felerősödött igen nagy rablások közepette. Bele gondoltam… Megakasztok egy akkora harcsát, lehúzza az összes damilt, aztán megtép a világ végén és se peca, se tuti csali. Ennyire durvák voltak a rablások.
Azóta sem voltam ilyen vízen, ahol a parthoz közel így raboltak folyamatosan a harcsák. Sajnálom, hogy akkoriban nem hordtam magammal fényképezőt.
Mivel átmentem szemlélőbe észre kellett vennem, hogy a helyi lakosok ipari méretben tolják a gereblyézés műveletét. Durva cuccokkal tolták, így logikus volt, hogy ezek az igen nagy rablások nem csak alkalmi jellegűek, állandósult jelenség adott vízen.
Sajnos már túl sok időm nem volt nézelődni, mert indulni kellett.
Viszont a mai fejjel szívesen visszamennék oda. Ha valaki tudja, hol vannak a folyón kőgátak, főleg a 3 kőgát, vagy vannak fotói élményei a Szamos folyóról, kérem, küldje el.
Jelezni kell a hozzászólásnál a fotóküldési igényt, vagy egy önálló bejegyzést is készíthetne valaki a folyóról, aki arra felé pecázik néha.
(Ha valaki tudja, hol van ez a folyón, legyen szíves megírni ezt részemre. Köszi!)
Először óriási csalódottság ért, ahogy az egyik kőgátnál megláttam az igen zavaros vizet. A Túr folyó tiszta vizéhez képest ez a folyó a másik véglet volt. Széles, zavaros. Ott álltam az s-9-es wobbleremmel és dobni sem volt kedvem. Néztem vagy 5 percig a vizet, mire előttem egy akkora rablásra lettem figyelmes, mintha egy 100 kilós ember ugrott volna egy seggest. Megdöbbentő volt. Ott álltam kis vacak botommal, egy 25-ös damillal és egy felszíni woblerrel a tuti közepén. Dobáltam párat a felszíni woblerrel, de szerencsére nem kapta el a harcsa. Ugyanis akkoriban nem az volt még, hogy veszek majd 3 másik wobblert. Volt két woblered, egy ilyen, egy olyan és annyi. Ha elszakadt, vagy letépte, akkor max vehettél pár féle Hokév támolygót és annyi. Miután a Túr folyón igen hatékony volt az új kedvencem és akkoriban pótolhatatlannak tűnt, ezért felhagytam a horgászattal a felerősödött igen nagy rablások közepette. Bele gondoltam… Megakasztok egy akkora harcsát, lehúzza az összes damilt, aztán megtép a világ végén és se peca, se tuti csali. Ennyire durvák voltak a rablások.
Azóta sem voltam ilyen vízen, ahol a parthoz közel így raboltak folyamatosan a harcsák. Sajnálom, hogy akkoriban nem hordtam magammal fényképezőt.
Mivel átmentem szemlélőbe észre kellett vennem, hogy a helyi lakosok ipari méretben tolják a gereblyézés műveletét. Durva cuccokkal tolták, így logikus volt, hogy ezek az igen nagy rablások nem csak alkalmi jellegűek, állandósult jelenség adott vízen.
Sajnos már túl sok időm nem volt nézelődni, mert indulni kellett.
Viszont a mai fejjel szívesen visszamennék oda. Ha valaki tudja, hol vannak a folyón kőgátak, főleg a 3 kőgát, vagy vannak fotói élményei a Szamos folyóról, kérem, küldje el.
Jelezni kell a hozzászólásnál a fotóküldési igényt, vagy egy önálló bejegyzést is készíthetne valaki a folyóról, aki arra felé pecázik néha.
A Rapala wobblerekből az idők folyamán óriási gyűjteményt alakítottam ki. Szívesen visszamennék a mai készlettel és tudással oda.
Azóta sem láttam horgászvízen ilyen szintű harcsa inváziót, rablás kupacot sehol.
Azóta sem láttam horgászvízen ilyen szintű harcsa inváziót, rablás kupacot sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése